A Nagy Nap

 Halkan csilingelt az elegáns illatszerbolt ajtaja fölötti csengő, az ajtónyitással hideg levegő tört be a parfümillatú üzletbe. Az egyik, hófehér köpenyt viselő vékony eladó rögtön odalépett az új vásárlóhoz és kedves mosollyal a tökéletesen sminkelt arcán feltette a szokásos kérdést: – Miben segíthetek? Az új vevő zavartan toporgott a lábain, nagydarab volt, legalább egy mázsa. Megpróbált óvatosan mozogni a parfümökkel telezsúfolt üvegpolcok között.
– Egy erősebb alapozót szeretnénk kérni, mely tökéletesen fed és nem látszanak át a bőrhibáim – mondta gyorsan. Majd szemlesütve hozzátette: – Holnap lesz a nagy nap.
Az eladó közelebb hajolt és elmélyülten nézte a bőrt.
– Igazi tavasz típus. Van egy nagyon jó habkrémünk, könnyű felvinni és igen tartós. Viszont nem tudom eldönteni, hogy a 02 vagy a 03 árnyalat lenne jó. Ha nem gond, itt a fül alatti részen kipróbáljuk.
A vevő elfordította a fejét, a fiatal lány könnyed mozdulatokkal elkezdte felvinni egymás alá a két krémet. Majd megfelelő helyzetbe állított két tükröt, hogy a vásárló is lássa a végeredményt.
– Szerintem elég a 02-es. A sötétebb nagyon elüt, sokkal élesebbek a kontúrok. Annyiból lenne talán jobb, hogy … khm … az erősebb szőrszálakat jobban elfedné.
– Igen, tényleg elég a 02. Nem akarok hülyén kinézni, mintha maszkban lennénk. A szőrök valóban nem szépek, nem is hittem volna, hogy ennyire látszanak. De holnap elintézik azt is.
– Akkor csomagolhatom, jó lesz? Szeretnénk ajánlani egy akciót, ha vesz még hozzá egy minimum ötezer forint értékű dekorkozmetikai terméket, akkor ezt az egyedi neszesszert adjuk hozzá ajándékba, hat különböző termékmintával.
– Köszönöm, elég csak az alapozó. Nem szükséges más, nem igazán lesz már lehetőségem használni.
– Rendben, akkor itt is van, beletettem a számlát. Köszönjük, hogy nálunk vásárolt, várjuk vissza máskor is!
Miután bezáródott az ajtó, az eladó odaszólt az üzlet másik felében a polcokat törölgető társának.
– Még mindig nem tudok hozzászokni, hogy képesek kisminkelni magukat a malacok a disznóvágás előtt.
– Ugyan már, náluk miért ne változhatna a divat? Ez ráadásul kifejezetten kedves volt, meg tiszta, semmi szaga nem volt. Mondjuk a disznósajtjából nem szeretnék enni, ez a 02-es krém még a pörköléssel sem fog lejönni.

Fonódó sorsvonalak

Budapest, a 12-es villamos útvonala

Rákospalota, Kossuth utca megálló

– Éhes vagyok – gondolta a 12-es villamos vezetője, akinek már csak három hónapot kellett várni a nyugdíjba menésig. Bezzeg, amikor még itt volt az a jó kis lángosos a végállomás mellett, akkor mindig protekciós ebédünk volt. Sóhajtott és befordult a kétszerelvényes járművel a keskeny Dal utcába.

Dal utca megálló

A börtönőrök szállásáról középkorú, szakállas férfi futott a megállóban álló villamoshoz. Egy gyors sprinttel elérte, köszönetet intett a vezetőnek, és lezuttyant az első szabad helyre. Ugyanolyan gyorsan dobogott a szíve, mint az előző nap, amikor egy lopáson ért narkóst hoztak be hozzájuk. A fiatal srác az elvonási tünetei miatt tört-zúzott. Orvost kellett hívni hozzá, hárman alig tudták lefogni. Bízott benne, hogy ma nyugodtabb műszakja lesz.

Géza fejedelem tér megálló

Az idős nő csak segítséggel tudta felhúzni a banyatankját a villamosra, kedvesen hálálkodott érte a középiskolás fiúnak, aki valószínűleg semmit sem hallott belőle az agybadugós fülhallgatója miatt. Az előző nap vizsgálati fogságba került unokájának pakolt össze ruhákat és ennivalót, de nem volt benne biztos, hogy oda fogják adni neki. Azért mindenképpen elmegy a gyűjtőbe, hátha sikerrel jár.

Rákospalota-Újpest vasútállomás megálló

A gimis fiú zenehallgatás közben a telefonján nézegette a vasúti menetrendet, és látta, hogy öt perce van a veresegyházi vonat indulásáig. Simán eléri, ha kicsit siet, a villamos most zötyög az alagútban, a következő megállóban kell leszállnia. Pár napig kell csak ott laknia a nagynénjénél, amíg rendet raknak otthon a betörés után. Pont hozzájuk törtek be, semmi értékük sincs?

Szülőotthon megálló

Az egyenes hátú, szikár, kortalannak tűnő asszony nosztalgiával nézte a villamosból az első és egyetlen munkahelyét, ahol negyven évig volt szülésznő. Miért hívják még mindig Szülőotthonnak, amikor évek óta iroda működik itt – morfondírozott magában. Most meg még egy lakóparkot is bepréseltek a szép nagy kertjébe. Mi lehet azzal a több ezer gyerekkel, akiket világra segített? Látta felszállni a villamosra a régi szomszédasszonyukat egy gurulós szatyorral, nála született az unokája, milyen csodaszép fiú volt, már elmúlt húsz éves. Remélem, gondolta, hogy jól vannak, nem úgy, mint a főorvos úr gyereke, akit elütötték innen nem messze. Csak egészség legyen, jutott az eszébe, a születés és a halál mindig itt van velünk.

Újpesti rendelőintézet megálló

A huszonéves lány rámeredt a telefonjára, majdnem elfelejtett felszállni a még járműre is. Visszaírt a barátnőjének, hogy biztos, hogy Ádám, az első szerelme került börtönbe?

Kiss Ernő utca megálló

Az idős orvos mereven maga elé nézett, és az egyik jobb oldali egyes székre ült le. Még véletlenül sem tekintett balra, ahol egy kisméretű szánkódomb állt. Harminc éve minden nap eszébe jutott, hogy miért kellett neki külföldről a legjobb szánkót megvennie a kisfiának? Szegény túlcsúszott az úttestre a dombról az év első havazásakor. Csak a munka maradt neki, éppen a gyűjtőfogházban helyettesített már két hete. A tegnapi drogos fiúra gondolt – vajon mi elöl menekült az a srác?

Szent István tér (Újpesti piac) megálló

A divatos ruhát viselő, helyes lányról senki sem gondolta volna, hogy kábítószerdíler. Elkapták az egyik legjobb kuncsaftját, taxi helyett így ma villamosozott és metrózott egy másik megrendelőjéhez.

Újpest-központ M megálló

Az ellenőrök unott képpel, de összehangoltan szálltak fel a szerelvényre. Néhány nyugdíjason kívül nem volt más, hamar végeztek. Egyikőjük a szomszédjáról kezdett mesélni, akihez betörtek.

Tél utca / Pozsonyi utca megálló

A kapucnis, napszemüveges fiú fázósan húzta össze a kabátját a megállóban. Két órán keresztül nézte a sarki műszaki boltot, jó nagy forgalmuk van. Miért nem ide törtek be Ádámmal? Azt a szerencsétlent le is kapcsolták annál a lakásnál.

Angyalföld kocsiszín megálló

Bezzeg, amikor még az Élmunkás térig járt a 12-es is, emlékezett a villamosvezető a kocsiszínben. A műszak végén fogta a táskáját, és átszállt a 14-esre, hogy egyen egy lángost a Lehel piacon.

A látogató

 – Tényleg hazajött a temetésre, el sem hiszem – mondta, és lecsapta kezében levő mosogatórongyot. – Hallod, Rozi? A Nánási unokája hazajött.
A resti koszos ablakán félrehúzta az idősebb, dauerolt hajú nő az elszürkült nejlonfüggönyt és pásztázta a vonatról leszállókat.
– Én is hazajöttem volna a helyében, állítólag a nagyapja mindent ráhagyott.
Az asszony újra kézbe vette a rongyot, és letörölte vele a kopott asztalokat. Szinte csak maga elé mormolta: – Hát azok után, ami történt náluk, én semekkora örökségért nem jöttem volna haza.
A férfi egyenes léptekkel ment a kisváros szélére. Látszott rajta a magabiztos helyismeret, de sokszor eltűnődve nézett egy házat vagy üzletet. Negyedóra múlva már a református templom melletti temetőnél volt, melyet gesztenye és nyárfák árnyékoltak. A bágyadt, kora délutáni napfény átsütött a fák lombjai alatt, két sírásó munkálkodott a patinás, fekete márvány családi sírnál.
– Csak elvitte az ördög az öreget is – szinte köpte a szavakat az idősebb.
– Ne mondjon ilyet, meg volt neki a maga baja – válaszolt a cingárabb. – Azt mondják mindene az egyetlen fiúonokája volt, de fel kellett dobnia a pacskert, hogy az húsz év után hazajöjjön.
– Mit tudsz te erről, még pelenkás voltál, amikor történt. Mekkora balhé volt! Az öreg Nánási rohant a vonat után, elé akart feküdni, hogy ne mehessen el a gyerek, de az egy szál hátizsákkal már rajta volt, vissza sem nézett. Azóta se jött haza, nem is tudom, hol találták meg.
– Hol, hol, hát az interneten. Józsi bátyám, jó lesz így ez a kupac, vagy még lapátoljam?
A temető egyetlen kerti csapjánál két hajlott hátú öregasszony töltögette a befőttesüvegeket és rendezgették benne a tarka kerti virágokat.
– Azt hallottam, hogy csak a szűk család lehet ott a temetésen. Te érted ezt Mariskám, miért nem akarta a Pali, hogy szépen elbúcsúztassuk? Hátha segítették volna az imáink a túlvilágon.
– Pokolra jut úgy is Erzsikém. Ki kíváncsi rá? Megveszekedett természete volt. Csak az Ilusékat sajnálom, tíz éve ápolták, mi mindent kellett nyelniük. Odanéz, az tényleg a Palkó? Tiszta apja, nyugodjék békében, az is ilyen szép szál legény volt.
Az ügyvédi iroda belső szobájába még két széket vitt be a titkárnő, majd kijövet becsukta maga mögött az ajtót.
– Most bezzeg összejött a család, az is, aki már évek óta haragban volt a Nánásival. Jobban jártunk volna, ha átmennek az Arany Kulacsba, itt még a csilláron is lógnak. Ott megtarthatták volna a tort is egyben.
– Á, az öreg mindent előírt, hogy hogyan legyen. Nem lesz se tor, se semmi. Állítólag mindent a Palkóra hagyott, a többieknek meg csak egy-két szántóval szúrta ki a szemét. De majd Rózsika úgy is elmondja, ha befejezte az ügyvéd úr a végrendelet felolvasását.
A férfi dühösen kiáltott a konyhába:
– Hozod már azt a kávét, anyus? Mit zörögsz a kamrában? Leskelődöl?
– Képzeld, idejött a Palkó a házukhoz, de be se ment, csak a fásból hozott egy baltát, és megpróbálta kivágni azt a fát, amit a nagyapja a születésekor ültetett. Tiszta városi lett már, hogy állt a keziben a balta. Aztán néhány ágát felgyújtotta, de csak füstölt. Akkor kapott lángra, ahogy rádobta az ügyvédnél kapott borítékot. Ki se nyitotta! Ki tudja, mit írt benne az öreg.
– Nem a te dolgod. A házat biztos eladják. Az új szomszédunk meg csak jobb lehet, mint a Nánási volt.
– Már megy is, még pont eléri a délutáni vonatot.
A férfi halkan bezárta a kaput, a kulcsot a postaládába dobta, és kezét leporolva elindult az állomás felé.