2025. december 21., vasárnap

A családi kártyaparti

Becsapódott az ajtó, az előszobába belépő nő ledobta a kezében levő dolgokat, lerúgta a csizmáját, lábujjhegyre állva felakasztotta a kabátját a fogasra a többire, majd felnyalábolta a kis papírtáskát a földről és bement a nappaliba, ahol a férje és a két gyerek nézte a tévét.

- Bence, tedd le a lábad az asztalról, Szofi, te meg ne itt igyad a kakaódat, megint kiöntöd. Szervusz drágám, minden rendben? – fordult körbe. 

Neked is szia anya, köszönjünk, hogy fél tízre hazaértél, de semmi gond, megbeszélem a pszichológusommal, hogy megint arra voltam kényszerítve, hogy magamnak csináljak vacsorát és a szemetet is le kellett vinnem apa miatt. 

-  Jajj, Bence, 16 évesen nem fog megakasztani a fejlődésben, ha egy kicsit önállóbb leszel. Ne morogjál már, mint egy bolhás kutya! Hogy is mondjátok? Rével? 

- Anya, ne próbáljál trendi lenni, a boomereknek nem áll jól. Rage-el, hányszor mondjam még el? – feltápászkodott a kanapéról és nyújtózkodni kezdett. A kislány a papírtáska felé nyúlt, de az anya elhúzta előle.  -  Ez az enyém, most kaptam az irodai karácsonyon – kíváncsian vette kézbe a dobozt, és óvatosan leszedte róla a díszcsomagolást. A matt fehér dobozt körbe ölelő felirat láttán a férfi felhúzta a szemöldökét.



- Hát ez meg mi a f… - de a felesége megrovó tekintete után gyorsan módosított – francnyavalya? Ezo, vagy spiri vagy bullshit?-  A fia vigyorogva próbálta elszedni az anyjától a dobozt – Nem lehet, hogy cigi van benne? Amitől látomásaid lesznek, tudod? A nő fáradtan söpörte ki a haját az arcából és nagy sóhajtással nézett a fiára. 

Bence, ezt Monától kaptam, pontosan tudod, hogy mi a véleménye az egészségtelen dolgokról. Nem nyavalya, nem cigi, hanem Mona szerint ez lesz az útmutatónk ezentúl. 

Bence halk morgását, hogy „Jobban jártunk volna egy GPS-szel” a nő nem vette figyelembe, hanem óvatosan kivette a kártyákat és mosolyogva nézegette a képeket, aztán a kézitáskája aljából elővette a szemüvegtokot és az orra hegyére tette az olvasószemüvegét. 



 Lehetett volna egy kicsit nagyobb betűvel is írva a szöveg – de a kamasz rögtön rávágta, hogy - Anya, alig tudnak már olvasni az emberek, a képeket sokkal többen felismerik. 

A férfi mellé odabújt a kislány és halkan nevetgéltek, ahogy egyik kártyát a másik után nézték meg. A fiú zavartan bámulta az anyját és megdöbbenve kérdezte: 

Ugye ez csak valami vicc? Mert szerintem Monától bármi kitelik. Emlékeztek, amikor Szofinak támogató partit szervezett az első mensijére? Vagy amikor bezáratta a lakásban az átjárót, ahol a rossz lelkek jöttek hozzánk? - Igazad van, de abban azért van valami, hogy amióta elvégezte azt a bezáratást, azóta sokkal kevesebbet veszekszünk – válaszolt kicsit mentegetőzve az apa. 

Apa, az agyam leolvad, nem lehetsz ekkora, khm, na érted? És mik azok a számok rajta? 

Szofi rögtön rávágta: – Ha nem lennél funkcionális analfabéta, elolvashatnád ezeken a tájékoztatókon – grimaszolt rá – lehet útmutatást is kérni vagy játszani is vele. Tessék, megmutatom, hogy működik. Felteszek egy kérdést: miért ekkora idióta a bátyám? Kihúzok egy lapot, itt is van a válasz: „Hordozható privát szféra. Keresd meg és tartsd is a határaidat.” Értem, tehát távolságot kell tőled tartanom és akkor minden rendben lesz.

A lány gyorsan elhajolt az ütés elől, a feleség felállt, eltolta egymástól a két gyereket, és határozottan mondta nekik: - Késő van, mindenki induljon lefeküdni.

Derűsen elkezdte összepakolni a kártyákat, ügyet sem vetve a testvérek folyamatos lamentálására, miszerint szünet van, még nincs is késő, és még nézegetni akarják a lapokat. Amikor egy lap kivételével mindegyik a helyére került, csábítónak szánt mosollyal kacsintott a férjére. - Drágám, én is húztam egy lapot, a világ legboldogabb ceruzájáról van szó rajta, szerintem meg kell ezt beszélnünk kettesben. Nevetgélve kívántak jó éjszakát és becsukták a hálószoba ajtaját.

A két döbbent gyerek egymásra nézett. – Ezt nem hiszem el basszus, az ő korukban? Hogy ez mennyire gusztustalan hallod – mondta a fiú megbotránkozva. – Ráadásul elvitték a dobozt is, pedig most bedobtam volna a legjobbakat a srácokkal közös csetbe.

A lány megpaskolta a vállát és odasúgta: - Holnap rendelünk egyet mi is magunknak, jó? Fent van a fickó a Facebookon, valami fotós, az e-mailje meg a nevéből áll: molnarpeter@molnarpeter.hu

De ezt honnan tudod? – csodálkozott a báty. 

Mondtam már, rajta volt a szabályoknál – feltápászkodtak és kifelé menet lekapcsolták a nappali villanyát. 

- De akkor ez most vicc vagy komoly? – a fiú még mindig kicsit zavarban volt. 

Majd ha meglesz a mi csomagunk is, akkor erre a kérdésre húzhatsz egy kártyát – hangzott a lány válasza, ahogy vidáman pusmogva mentek végig a folyosón.

 

Ez itt nem a reklám helye, hanem az ajánlásé 💕:

https://www.facebook.com/molnarpeter.hu








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A családi kártyaparti

Becsapódott az ajtó, az előszobába belépő nő ledobta a kezében levő dolgokat, lerúgta a csizmáját, lábujjhegyre állva felakasztotta a kabátj...